kijelent - Wiktionary, the free dictionary


Article Images

ki- +‎ jelent

  • IPA(key): [ˈkijɛlɛnt]
  • Hyphenation: ki‧je‧lent
  • Rhymes: -ɛnt

kijelent

  1. (transitive) to state, to declare

conjugation of kijelent

Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal

Indicative
mood

Present Indef. kijelentek kijelentesz kijelent kijelentünk kijelentetek kijelentenek
Def. kijelentem kijelented kijelenti kijelentjük kijelentitek kijelentik
2nd-p. o. kijelentelek
Past Indef. kijelentettem kijelentettél kijelentett kijelentettünk kijelentettetek kijelentettek
Def. kijelentettem kijelentetted kijelentette kijelentettük kijelentettétek kijelentették
2nd-p. o. kijelentettelek
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ki fog jelenteni.
Archaic
Preterit
Indef. kijelenték kijelentél kijelente kijelenténk kijelentétek kijelentének
Def. kijelentém kijelentéd kijelenté kijelenténk kijelentétek kijelenték
2nd-p. o. kijelentélek
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kijelent vala, kijelentett vala/volt.
Archaic
Future
Indef. kijelentendek kijelentendesz kijelentend kijelentendünk kijelentendetek kijelentendenek
Def. kijelentendem kijelentended kijelentendi kijelentendjük kijelentenditek kijelentendik
2nd-p. o. kijelentendelek
Conditional
mood
Present Indef. kijelentenék kijelentenél kijelentene kijelentenénk kijelentenétek kijelentenének
Def. kijelenteném kijelentenéd kijelentené kijelentenénk
(or kijelentenők)
kijelentenétek kijelentenék
2nd-p. o. kijelentenélek
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. kijelentett volna
Subjunctive
mood
Present Indef. kijelentsek kijelents or
kijelentsél
kijelentsen kijelentsünk kijelentsetek kijelentsenek
Def. kijelentsem kijelentsd or
kijelentsed
kijelentse kijelentsük kijelentsétek kijelentsék
2nd-p. o. kijelentselek
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. kijelentett légyen
Infinitive kijelenteni kijelentenem kijelentened kijelentenie kijelentenünk kijelentenetek kijelenteniük
Other
forms
Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
kijelentés kijelentő kijelentett kijelentendő kijelentve (kijelentvén) kijelentet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem jelent ki or ki is jelent.
  • kijelent in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN