„Szerkesztő:Fega/próbalap/dukedoms” változatai közötti eltérés – Wikipédia


Article Images
80. sor: 80. sor:

{{anchor|anne1651}}

{{anchor|anne1651}}

;Anne Scott, (1651 – 1732), Buccleuch 1. hercegnője

;Anne Scott, (1651 – 1732), Buccleuch 4. grófnője, majd Buccleuch 1. hercegnője

(1651. február 11. Dundee – 1732. február 6.) Férje: [[James Scott, Monmouth első hercege]] (1649. április 9. – 1685. július 15.) [[II. Károly angol király]] törvénytelen fia (originally James Crofts or James Fitzroy)

Apja tíz évesen, nővére négy évesen, Anne (1651. február 11. Dundee – 1732. február 6.) szintén tíz évesen lett a grófi cím örököse. A Buccleuch család felemelkedésének meghatározó szereplőjévé vált, mert [[II. Károly angol király]]

szeretőjétől, [[Lucy Walter]] született fia, [[James Scott, Monmouth első hercege|James Crofts, Monmouth első hercege]] ([[Fájl:Flag of England.svg|22px|keretezett]] 1662/3)<ref group="m">A Monmouth hercege cím al- vagy mellékcímei: Doncaster grófja, tindale-i Scott báró. A cím örökletes volt, de az első hercegtől árulás miatt elkobozták. 1743. március 23-án a parlamenti törvénnyel visszaállította Doncaster grófja (


[[File:Flag of England.svg|22px]]



1662/3) és tindale-i Scott báró címeket [[Buccleuch hercege#1695|Francist Scott]], Buccleuch 2. hercege részére – ő volt Monmouth első hercegének törvényes leszármazottja. Ezeket a címeket ettől az időponttól kezdve Buccleuch hercegei viselik.</ref> (1649. április 9. – 1685. július 15.) vette feleségül szinte azonnal, hogy Anne betöltötte a tizenkettedik életévét, így az akkori jog szerint nagykorúvá vált. A frigyet az uralkodó erősen támogatta, szorgalmazta, mert a grófnő hatalmas vagyonnal bírt. Az esküvő napján, 1663. április 20-án Monmouth hercege felvette felesége vezetéknevét, ekkortól James Scott néven volt ismert. Az Uralkodó ezen a napon Buccleuch hercegi ({{Zászló|Skócia}} 1663) címet<ref name="herceg" group="m">A Buccleuch hercege cím al- vagy mellékcímei: Dalkeith grófja és Whitchester és Eskdale lordja. A cím öröklésével kapcsolatban úgy rendelkezett az uralkodó, hogy először a házasságukból származó fiú örökösök örökölhetik a címet. Amennyiben nem születne fiú örökös, a grófnő egyéb örökösei – magyarul a lányai – kapják meg a Buccleuch birtokokat és grófi címet.</ref> adományozott részére.


Férje: [[James Scott, Monmouth első hercege]] [[II. Károly angol király]] törvénytelen fia (originally James Crofts or James Fitzroy)



James Scott, Monmouth hercege 1663. április 20-án megkapta a Whitchester és Eskdale lordja, Dalkeith grófja, valamint Buccleuch hercege címet, amelyet Anne Buccleuch grófnővel való házassága révén örökölt. A címet úgy alakították ki, hogy először a házasságukból származó fiú örökösei kapják meg, és amennyiben ilyen nem születne, a grófnő testén született egyéb örökösök kapják meg a Buccleuch birtokokat és grófi címet.


1666. január 16-án Monmouth hercege és hercegnéje lemondtak minden címükről és birtokukról a Korona javára, majd egy új adománylevelet kaptak, amely alapján a Buccleuch hercegi, Dalkeith grófi és Buccleuch grófi címek Monmouth hercegére szálltak, míg a Buccleuch hercegnéje, Dalkeith grófnője és Buccleuch grófnője címeket Anne hercegné kapta meg külön-külön és egymástól függetlenül is, halál vagy elkobzás esetén is. A címeik és birtokaik utódaként elsőként a közös fiúörökösökre, majd azok hiányában a hercegné fiúörököseire szálltak.


1685-ben, Monmouth hercegének és Buccleuch hercegének felségárulás miatt történő elítélése és kivégzése után, Anne hercegné címei nem szenvedtek csorbát a férje elítélése miatt, a 1666-os új adománylevélnek köszönhetően. A hercegné 1687. november 17-én újra lemondott a címeiről a Korona javára, majd a Nagy Pecsét alatt egy új adományt kapott, amely biztosította számára a Buccleuch hercegnéje és egyéb címeit élete végéig. Halála után James, Dalkeith grófja és az ő férfi utódai kapták meg a címeket, amit 1693. június 15-én a Parlament is ratifikált. Monmouth hercegének utódait 1690. július 4-én rehabilitálták a Parlament által.


Források:

[The Peerage](https://www.thepeerage.com/p1234.htm#i12345)

[Britannica](https://www.britannica.com/biography/James-Duke-of-Monmouth)

[Royal Historical Society](https://royalhistsoc.org/james-scott-duke-of-monmouth)


<!--

{{anchor|james1674}}

{{anchor|james1674}}

;James Scott (1674 – 1705), ''Dalkeith grófja''

;James Scott (1674 – 1705), ''Dalkeith grófja''

117. sor: 139. sor:

{{anchor|walter1984}}

{{anchor|walter1984}}

;Walter Scott, ''Dalkeith grófja'' (1984 –)

;Walter Scott, ''Dalkeith grófja'' (1984 –)

-->


==== Részleges családfa ====

==== Részleges családfa ====

A családfán csak a Buccleuch herceg és márki és grófok, illetve ''Dalkeith grófja'' címek öröklődésében szerepet játszó személyek szerepelnek, illetve néhány érdekesebb családi kapcsolódási pont.

A családfán csak a Buccleuch herceg és márki és grófok, illetve ''Dalkeith grófja'' címek öröklődésében szerepet játszó személyek szerepelnek, illetve néhány érdekesebb családi kapcsolódási pont.

Nem királyi hercegek

There are the following extant non-royal dukes in the United Kingdom (in alphabetical order):


Full duke list!

Buccleuch

Roxburghshire vagy Roxburgh megye történelmi megye volt Skócia déli felvidékén. Nevét Roxburgh királyi városáról kapta, a város a XV. században hanyatlani kezdett, ma már nem létezik.

A Scott klán eredete a XII. századra nyúlik vissza. Dél-Skócia és Észak-Anglia határvidéki klánok egyike volt, a klán tagjai leginkább Roxburghshire területén éltek. A Buccleuch a Scott klán ága legismertebb és legbefolyásosabb ága.

A Scott címer. Arany mezőben egy kék hajlított pólya, a pólyán egy hatágú csillag található, amelyet két holdacska vesz közre, mind a csillag, mind a holdak a pajzs alapvető színében jelennek meg.

A Scott család első említései a skót királyi udvarhoz kötődnek, a család a királyok szolgálatában állt. Az angolok – Nyakigláb Eduárd seregei – ellen I. Róbert skót király mellett harcolt Richard Scott, a Buccleuch család őse, a család egyre befolyásos pozíciót foglalt el a skót királyságban. A XIV. század végére Walter Scott megszerezte a Buccleuch-i birtokot, a Buccleuch-i Scottok származása tőle vezethető le. A klán vezetői továbbra is sikerrel vettek részt az angol-skót küzdelmekben. 1599-ben I. Jakab skót király Walter Scottot – számos családtag viselte ezt a nevet – Buccleuch első lordjává tette, és ezzel hivatalosan is elismerte a család hatalmát és befolyását.

Walter Scott (1606 – 1633), Buccleuch 1. grófja

Walter Scott (1606, London – 1633. október 20.) Buccleuch második lordja volt. I. Jakab skót király Buccleuch grófjává (Skócia 1618/9)[m 1] emelte. Felesége Mary Hay volt, Francis Hay, Erroll 9. grófja lánya, akinek hozománya 20 000 skót márka[m 2] volt, igen jelentős vagyon. A gróf 1629-ben a hollandok szolgálatában állt. A németalföldi szabadságharcban skót katonai alakulat parancsnokaként vett részt, ott volt ’s-Hertogenbosch ostrománál. 1633. november 20-án Londonban hunyt el, de csak 1634. június 11-én temették el a skóciai Hawickban, mert a holttestét szállító hajót egy vihar a norvég partok felé sodorta. [1][2]

Francis Scott (1626 – 1651), Buccleuch 2. grófja

Francis Scott (1626. december 21. – 1651. november 22.) hét évesen örökölte a grófi címet. 1636 és 1642 között St. Andrews-i Egyetemen tanult. John Leslie, Rothes 6. grófjának lányát, Margaret Leslie-t vette feleségül 1646-ban. Három gyerekük született, egyetlen fia két évesen meghalt. A grófi cím módosított örökösödési szabálya[m 1] értelmében idősebb lánya, Mária örökölte a grófi címet.

Mary Scott (1647 – 1661), Buccleuch 3. grófnője

Mary Scott (1647. augusztus 31. – 1661. március 11.) négyévesen –  suo jure, vagyis saját jogon – örökölte a Buccleuch grófnő címet. Ezzel azonnal az egyik legkívánatosabb nemesi feleség jelölté vált. 1659. február 9-én, mindössze tizenegy évesen feleségül ment Walter Scotthoz, Highchester urához, aki ekkor tizennégy éves volt. A házasságot Mary anyja szervezte meg, valószínűleg azért, hogy biztosítsa a Buccleuch család befolyásának és vagyonának megőrzését. A Scott család Highchester ága a Buccleuch család mellett szintén befolyásos volt, így a házasság a két ágat erősítette. Walter egy évvel később életreszóló, nem örökölhető címet nyert, Tarras grófjává (Skócia 1660)[m 3] nevezték ki. A frigy nagy felháborodást váltott ki. Mivel a házasságot az anya a Kirkcaldy presbitériumának engedélyével, de kihirdetés nélkül szervezte meg, a bíróság kifogásolta az eljárást, és úgy döntött, hogy a házaspárt el kell különíteni addig, amíg Mary el nem éri a házasság törvényes korát, azaz a tizenkettedik életévét. Az épp kamaszkort elérő pár különélésük alatt is folyamatosan érzelmes leveleket váltott. Azonban Mary megbetegedett, és két évvel összeköltözésük után, 1661-ben, tizenhárom éves korában meghalt.

Anne Scott, (1651 – 1732), Buccleuch 4. grófnője, majd Buccleuch 1. hercegnője

Apja tíz évesen, nővére négy évesen, Anne (1651. február 11. Dundee – 1732. február 6.) szintén tíz évesen lett a grófi cím örököse. A Buccleuch család felemelkedésének meghatározó szereplőjévé vált, mert II. Károly angol király

szeretőjétől, Lucy Walter született fia, James Crofts, Monmouth első hercege (

1662/3)[m 4] (1649. április 9. – 1685. július 15.) vette feleségül szinte azonnal, hogy Anne betöltötte a tizenkettedik életévét, így az akkori jog szerint nagykorúvá vált. A frigyet az uralkodó erősen támogatta, szorgalmazta, mert a grófnő hatalmas vagyonnal bírt. Az esküvő napján, 1663. április 20-án Monmouth hercege felvette felesége vezetéknevét, ekkortól James Scott néven volt ismert. Az Uralkodó ezen a napon Buccleuch hercegi (Skócia 1663) címet[m 5] adományozott részére. 

 Férje: James Scott, Monmouth első hercege  II. Károly angol király törvénytelen fia (originally James Crofts or James Fitzroy)


James Scott, Monmouth hercege 1663. április 20-án megkapta a Whitchester és Eskdale lordja, Dalkeith grófja, valamint Buccleuch hercege címet, amelyet Anne Buccleuch grófnővel való házassága révén örökölt. A címet úgy alakították ki, hogy először a házasságukból származó fiú örökösei kapják meg, és amennyiben ilyen nem születne, a grófnő testén született egyéb örökösök kapják meg a Buccleuch birtokokat és grófi címet. 

1666. január 16-án Monmouth hercege és hercegnéje lemondtak minden címükről és birtokukról a Korona javára, majd egy új adománylevelet kaptak, amely alapján a Buccleuch hercegi, Dalkeith grófi és Buccleuch grófi címek Monmouth hercegére szálltak, míg a Buccleuch hercegnéje, Dalkeith grófnője és Buccleuch grófnője címeket Anne hercegné kapta meg külön-külön és egymástól függetlenül is, halál vagy elkobzás esetén is. A címeik és birtokaik utódaként elsőként a közös fiúörökösökre, majd azok hiányában a hercegné fiúörököseire szálltak.

1685-ben, Monmouth hercegének és Buccleuch hercegének felségárulás miatt történő elítélése és kivégzése után, Anne hercegné címei nem szenvedtek csorbát a férje elítélése miatt, a 1666-os új adománylevélnek köszönhetően. A hercegné 1687. november 17-én újra lemondott a címeiről a Korona javára, majd a Nagy Pecsét alatt egy új adományt kapott, amely biztosította számára a Buccleuch hercegnéje és egyéb címeit élete végéig. Halála után James, Dalkeith grófja és az ő férfi utódai kapták meg a címeket, amit 1693. június 15-én a Parlament is ratifikált. Monmouth hercegének utódait 1690. július 4-én rehabilitálták a Parlament által.

Források: [The Peerage](https://www.thepeerage.com/p1234.htm#i12345) [Britannica](https://www.britannica.com/biography/James-Duke-of-Monmouth) [Royal Historical Society](https://royalhistsoc.org/james-scott-duke-of-monmouth)

Részleges családfa

A családfán csak a Buccleuch herceg és márki és grófok, illetve Dalkeith grófja címek öröklődésében szerepet játszó személyek szerepelnek, illetve néhány érdekesebb családi kapcsolódási pont.

== Címer ==

magyarázatok mindenre (is)

Megjegyzések

  1. ↑ a b A Buccleuch grófja cím mellék vagy alcíme: Lord Scott of Whitchester és Eskdale. Az eredeti adományozó levél – általános szokás szerinti – férfi ági örökösödést ír elő. Ismeretlen időben módosítás szerint általános örökölhetőséget adott, azaz leány ágon is lehetővé tették a cím öröklését.
  2. ↑ Mekkora összeg volt 20 000 skót márka? A XVII. század elején Skóciában egy közepes méretű földbirtok, amely több száz hektár földet foglalt magában, körülbelül 1000–2000 skót márka körül mozgott. 20 000 skót márkával akár több nagy birtokot is meg lehetett vásárolni. Egy olyan nagyobb skót kastély, mint például Drumlanrig kastély a becslések szerint nagyjából 10 000–15 000 skót márkába került. Szintén a XVII. század elején egy kisebb skót hadsereg fenntartása, beleértve a katonák fizetését és a felszereléseket, több ezer skót márkát igényelt évente. 20 000 márkával egy több száz fős zsoldos hadsereget lehetett finanszírozni akár egy évig.
  3. ↑ a b Tarras gróf al- vagy mellékcíme Lord Alemoor és Campcastell. A cím életre szólt, nem volt örökölhető.
  4. ↑ A Monmouth hercege cím al- vagy mellékcímei: Doncaster grófja, tindale-i Scott báró. A cím örökletes volt, de az első hercegtől árulás miatt elkobozták. 1743. március 23-án a parlamenti törvénnyel visszaállította Doncaster grófja ( 1662/3) és tindale-i Scott báró címeket Francist Scott, Buccleuch 2. hercege részére – ő volt Monmouth első hercegének törvényes leszármazottja. Ezeket a címeket ettől az időponttól kezdve Buccleuch hercegei viselik.
  5. ↑ A Buccleuch hercege cím al- vagy mellékcímei: Dalkeith grófja és Whitchester és Eskdale lordja. A cím öröklésével kapcsolatban úgy rendelkezett az uralkodó, hogy először a házasságukból származó fiú örökösök örökölhetik a címet. Amennyiben nem születne fiú örökös, a grófnő egyéb örökösei – magyarul a lányai – kapják meg a Buccleuch birtokokat és grófi címet.
  6. ↑ 1660. szeptember 4-én kreálták Tarras grófjává [Skóciában], hogy feleségével egyenrangú legyen. A címe életre szóló volt, nem örökölhető. A XVII. században nem ritka az, hogy egy nő férjét megfelelő méltósággal ruházzák fel. 1672-ben, 1674-ben és 1684-ben határügyi biztos volt. 1684 szeptemberében előzetes letartóztatásba helyezték az edinburgh-i kastélyban [[James Scott, Monmouth első hercege|Monmouth hercege] vezette összeesküvésben való részvétel gyanújával. 1684/5. január 6-án bűnösnek találták, ezért megfosztották becsületétől és földjétől, de 1687-ben helyreállították rangját és birtokát. Az ítéletet 1690. július 22-én megsemmisítették. 1688-ban támogatta a dicsőséges forradalmat. 1690-ben ő volt az ellátási biztos. Highchesterben élt.
  7. ↑ a b Michael Ancram jogilag Lothian 13. márkija, de nem használja (ezt) a címét, de hivatalosan nem mondott le a cím használatáról.
  8. ↑ A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
  9. ↑ A Laird skót cím, amely egy nagyobb földbirtok tulajdonosát jelöli, és szoros kapcsolatban van a földdel. A Laird cím azokra vonatkozik, akik jelentős skót birtokokat örökölnek vagy vásárolnak. Ez nem egy hivatalos nemesi cím, mint a Lord, hanem inkább a birtokosokat és azok helyi befolyását tükrözi. Bár sokszor a Lord skót megfelelőjének tekintik, a Laird nem kapcsolódik automatikusan nemesi ranghoz vagy a peerage rendszerhez. Forrás: What is the difference between Lord and Laird? (angol nyelven). Scotland Titles. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  10. ↑ A seriff felelt az igazságszolgáltatásért és a rend fenntartásáért egy adott megyében, és ő volt az állam helyi képviselője. A seriff bírósági hatáskörrel rendelkezett, felügyelte a helyi bíróságokat, büntetőügyekben döntött, és a helyi jogszabályok betartatásáért volt felelős. Ezen kívül a seriff adminisztratív és pénzügyi szerepet is betöltött: begyűjtötte az adókat, felügyelte a helyi birtokokat, és biztosította, hogy az állami rendeleteket betartsák. A seriff pozíciója tehát egyfajta közigazgatási és bírósági tisztség volt, amely nagy befolyással járt.
  11. ↑ A megyébe kinevezett Justice of the Peace (békebíró) olyan tisztviselő, akit egy adott megye területén kisebb bírósági ügyekben jár el. Ezek az ügyek lehetnek helyi közigazgatási és közrendvédelmi kérdések, szabálysértések vagy kisebb büntetőügyek. Az angolszász jogrendben a békebírák fontos szerepet játszanak az igazságszolgáltatás alsóbb szintjén, és leggyakrabban nem jogi végzettségű személyek, hanem a közösség tiszteletre méltó tagjai. A békebírókat a seriffek felügyelik, de a békebírók döntésébe nincs beleszólásuk.
  12. ↑ I. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan angolosítani akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik.
  13. ↑ A kilsythi csata 1645. augusztus 15-én zajlott a skót polgárháború alatt, a Montrose márki által vezetett royalista erők és a skót Covenanterek között. A csata a royalisták döntő győzelmével végződött, és jelentős mértékben megerősítette Montrose pozícióját Skóciában. Montrose serege, amely főként ír és skót felföldiekből állt, kiváló taktikával megsemmisítette a Covenanterek erőit, mintegy 5000 katona vesztette életét. E győzelem ellenére Montrose támogatottsága hamarosan csökkent, és nem sokkal később vereséget szenvedett. A kilsythi csata a polgárháború egyik legfontosabb összecsapása volt Skóciában, amely rövid időre royalista uralmat biztosított az országban.
  14. ↑ A jövedéki biztos (Commissioner of Excise) főként a gazdasági kérdésekkel és az adóztatással foglalkozott. Feladata volt biztosítani, hogy a termékekre, mint például az alkoholra és egyéb fogyasztási cikkekre kivetett jövedéki adókat beszedjék, és az adóelkerülést megakadályozzák. Tevékenysége nem volt közvetlen kapcsolatban a jogi vagy katonai ügyekkel, mint a békebírók, seriffek és hadnagyok esetében, de hozzájárult az állami bevételek fenntartásához.
  15. ↑ A főkincstárnok (Lord High Treasurer) Skócia egyik legmagasabb rangú pénzügyi tisztsége volt, amely felelős volt a kormányzati bevételek kezeléséért és a költségek nyomon követéséért. Közvetlenül az uralkodónak tartozott felelősséggel. Felügyelte az állami bevételek begyűjtését, beleértve az adókat és más forrásokat. Felelős volt az állami kiadások kezeléséért és ellenőrzéséért. Az államkincstár vezetőjeként részt vett a pénzügyi döntéshozatalban. A pozíció különösen fontos volt, mivel a kincstárnok felügyelte az ország gazdasági stabilitását és pénzügyi működését.
  16. ↑ A Lord High Commissioner a brit uralkodó személyes képviselője a skót presbiteriánus egyház, a Church of Scotland éves közgyűlésén. Ez a tisztség 1603-ban jött létre, amikor I. Jakab egyesítette az angol és skót koronát. A Lord High Commissioner nem avatkozik be az egyház ügyeibe, hanem jelképes szerepe van, részt vesz az egyházi eseményeken, és hivatalos megnyitóbeszédet tart a közgyűlésen. A posztot minden évben az uralkodó nevezi ki. A Lord High Commissioner általában egy tapasztalt skót politikai vagy közéleti személyiség, aki az uralkodót képviseli és átmenetileg királyi lakosztályokat használhat.
  17. ↑ A Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek volt az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosított a királyhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban betöltött teendők végrehajtásában.
    • Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. A pozíciókat gyakran a nemesség tagjai, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be.
    • Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amit általában hercegek, grófok vagy magas rangú nemesek töltöttek be. Hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, de státuszuk és rangjuk magasabb volt, és közelebbi kapcsolatot ápoltak az uralkodóval. Ezen pozíciók birtokosai nagyobb politikai befolyással rendelkeztek, mivel gyakran közvetlen hozzáférésük volt az uralkodóhoz.
  18. ↑ A Lord Privy Seal magyar megfelelője a „titkos pecsét őre” vagy „titkos pecsét ura” lehet. Ez egy régi skót kormányzati tisztség. Eredetileg a királyi privát pecsét őrzéséért és annak használatáért volt felelős, a pecsétet a királyi dokumentumok hitelesítésére használták.
  19. ↑ A novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát.
  20. ↑ A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
  21. ↑ A Great Seal (Nagy Pecsét) az uralkodó hivatalos pecsétje, amelyet a legfontosabb állami dokumentumok, törvények és rendeletek hitelesítésére használnak. A Keeper of the Great Seal feladata ennek az eszköznek az őrzése és használata. E tisztség gyakran a Lord Chancellor (Lordkancellár) tisztséggel jár együtt, aki a királyság egyik legfontosabb jogi tisztviselője. A Great Seal a kormányzati és jogi folyamatok hitelességét biztosítja, így a tisztség betöltője kulcsszerepet játszik az állami dokumentumok hivatalos elfogadásában és kibocsátásában. A Keeper of the Great Seal hagyományosan az egyik legmagasabb tisztség a brit kormányzati struktúrában, mivel az állami jogi és adminisztratív rendszerek egyik alapvető szereplője.

Jegyzetek

  1. ↑ Person Page - 1344 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  2. ↑ Duke of Buccleuch (1618) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)

Források

  • Sablon:sablon:hely – hibaüzenet. Egy kötelező paraméter hiányzik. Bővebb tájékoztatás a sablon leírásában található.
    Megjegyzés: Minden sablonnál gondolni kell arra, hogy a „paraméternév=paraméterérték” forma kötelező, ha egy paraméterértékben egyenlőségjel van (mint az az url-ekben gyakori). A névtelen paramétereknél a paraméter sorszáma szolgál paraméternév gyanánt. Ha ilyenkor nem adjuk meg a paraméter sorszámát, akkor az olyan, mintha a paraméter teljesen hiányozna.

Az élő hercege

  • Walter
  • Francis
  • John

Buccleuch (VEZNÉV)

(Westminster, 1923. szeptember 28. – Selkirk, 2007. szeptember 4.)

https://www.thepeerage.com/
p155.htm#i1541
  • member of the 45th Parliament of the United Kingdom
  • member of the 44th Parliament of the United Kingdom
  • member of the 43rd Parliament of the United Kingdom
  • member of the 42nd Parliament of the United Kingdom
  • a Lordok Háza tagja
Feleség: Jane Scott, Duchess of Buccleuch
Gyerekei:
  • Richard Scott, 10th Duke of Buccleuch
  • Lady Charlotte-Anne Scott
  • Lord John Scott
  • Lord Damian Scott

Jegyzetek

Külső hivatkozások