James Scott, Monmouth első hercege

James Scott (Rotterdam, 1649. április 9. – London, 1685. július 15.) Monmouth első hercege, II. Károly angol király és szeretője, Lucy Walter törvénytelen fia volt. Abban az évben született, amikor apai nagyapját, I. Károly angol királyt Londonban kivégezték.

James Scott
William Wissing festménye a hercegről
Monmouth első hercege
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Stuart-ház
Született	1649. április 9. Rotterdam
Elhunyt	1685. július 15. (36 évesen) London
Nyughelye	Church of St Peter ad Vincula, Tower Hamlets
Édesapja	II. Károly angol király
Édesanyja	Lucy Walter
Testvére(i)	Charlotte Lee, Countess of Lichfield Mary Tudor Anne Lennard, Countess of Sussex Charles Beauclerk, I duque de St Albans George FitzRoy, 1st Duke of Northumberland Charles FitzRoy, 2nd Duke of Cleveland Henry FitzRoy, 1st Duke of Grafton Charles Lennox, 1st Duke of Richmond Charles FitzCharles, 1st Earl of Plymouth Charlotte Jemima FitzRoy Barbara FitzRoy
Házastársa	Anne Scott
Gyermekei	Charles James Anne Henry Francis Isabella Charlotte Richard James Henriette Isabel
A Wikimédia Commons tartalmaz James Scott témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

James Scott csupán egyike volt Károly 14 törvénytelen gyermekének, akik számos szeretőjétől származtak. A trónra nem tarthatott igényt, azonban születése után apja elismerte őt fiának, és rangot adományozott neki, így lett Monmouth első hercege.

Egyes pletykák szerint James Scott nem is a király fia volt, hanem Lucy Walter valamelyik szeretőjéé. Sokan úgy vélték, hogy a fiú apja igazából az a Robert Sidney ezredes (Leicester grófjának fiatalabbik fia) volt, akivel a nő állítólag 1648 nyarán viszonyt folytatott.

2012-ben Monmouth egyenes férfiági leszármazottjának, Richard Scott, Buccleuch 10. hercegének DNS-tesztje kimutatta, hogy ugyanazon Y-kromoszómája van, mint egy távoli Stuart unokatestvéré. Ez bizonyíték arra, hogy II. Károly valóban Monmouth apja volt.^[1]

1663. április 20-án feleségül vette a skót származású Anne Scottot, Buccleuch negyedik grófnőjét. Az esküvő napján Monmouth hercege felvette felesége vezetéknevét, ekkortól James Scott néven volt ismert. Az uralkodó ezen a napon Buccleuch hercegi (  1663) címet^[2] adományozott a férj részére. Három évvel később az Uralkodó a pár kérésére megújította a Buccleuch hercegi cím adománylevelét, és a férjnek és a feleségnek külön-külön azonos címet – Buccleuch hercege illetve hercegnője – adományozta. Az újraadományozás jelentősége az volt, hogy külön-külön, egymástól függetlenül nyerték el a címeket, így az halál vagy elkobzás esetén is különállóak voltak. A hercegnő számára adott önálló cím a vagyona védelmét szolgálta, amely így elvállt férje vagyonától. Feleségétől hat gyereke született:^[3][4][5]

• Lord Charles Scott, Doncaster grófja (1672 – 1673/4)
• Lord James Scott [[Bogáncsrend|KT, Doncaster grófja, majd Dalkeith grófja (1674. május 23. – 1704/5. március 14.)
• Lord Henry Scott, később Deloraine grófja
• Lord Francis Scott (1678 – 1679)
• Lady Charlotte Scott (–1683)
• Lady Anne Scott (1675/6 – 1685)

Szeretője, Eleanor Needham három gyermeket szült neki, Jamest, Henriette-tet és Isabelt. Nem sokkal halála előtt viszonyba keveredett egy bizonyos Henriettával, Wentworth bárónőjével is.

Habár James Scott egész életében anyagi biztonságban és jólétben élt, nem érte be csupán ezzel, és 1685-ben, apja halála után megkísérelte elorozni a koronát nagybátyjától, II. Jakabtól, Károly öccsétől, arra hivatkozva, hogy igenis törvényes gyermeknek számít, mivel szülei Hollandiában titokban összeházasodtak, bár ennek bizonyítására soha nem találtak hivatalos okiratot.

James Scott nem csupán a trónöröklés tárgyában nem értett egyet Jakabbal, hanem vallási téren sem, mivel Jakab katolikus, Scott pedig protestáns volt, akárcsak II. Károly.

Az általa kirobbantott felkelés leverése után, 1685. július 15-én, 36 éves korában lefejezték a Tower Hillen. Némelyek úgy tartották, hogy nem is őt végezték ki akkor, és úgy vélték, azonos lehet a Franciaországban csak Vasálarcos néven elhíresült fogollyal, mivel egyesek úgy vélték, Jakab nem lehetett olyan kegyetlen, hogy a saját unokaöccsét kivégeztesse, így hát rokonuk, XIV. Lajos francia király felügyeletére bízta őt.