Nicolas Cage-filmográfia

Nicolas Cage Oscar-díjas amerikai színész és producer.

1981-ben kezdte színészi karrierjét a The Best of Times című televíziós próbaepizódban játszott szerepével. A következő évben a Változó világ című filmben debütált játékfilmes színészként. Ez volt a második és egyben utolsó alkalom, hogy Nicolas Coppola születési nevén tűnt fel: később megváltoztatta szakmai nevét, hogy elkerülje a Coppola családdal való kapcsolata miatt felmerülő nepotizmus vádját. 1983-ban főszerepet játszott a Lány a völgyből című romantikus tinivígjátékban Deborah Foreman mellett. A film kritikai dicséretet kapott, a Rotten Tomatoes pedig úgy foglalta össze: "bolondos, mégis kedves film, a két főszereplő magával ragadó alakításával".

1984-ben az ír-amerikai maffia bérgyilkos Mad Dog Coll ("Vincent Dwyer") kitalált változatát alakította a Gengszterek klubjában, továbbá szerepelt a Madárka című filmben, amelyet a National Board of Review az év tíz legjobb filmje közé választotta.^[1] 1986-ban Ned Hanlant játszotta A kék mezes fiúban és Charlie Bodellt az Előre a múltba című romantikus fantasyfilmben, majd a Coen testvérek által írt és rendezett Arizonai ördögfióka (1987) című bűnügyi vígjáték főszereplője lett.^[2] 1988-ban a Holdkórosok című filmben nyújtott alakításáért Golden Globe-díjra jelölték legjobb férfi főszereplő – musical vagy vígjáték kategóriában.^[3] 1989-ben szerepelt A vámpír csókja vígjátékban, amely bevételi szempontból kudarcot vallott, viszont később kultuszfilmként rajongótáborra tett szert. A The New York Times úgy jellemezte filmet, mint amit "Mr. Cage kaotikus, önfeledt előadása dominál és rombol le".^[4]

1992-ben Cage megkapta második Golden Globe-jelölését az Első állomás: Las Vegas című filmért. Három évvel később egy öngyilkos hajlamú alkoholistát alakított a kritikusok által elismert Las Vegas, végállomás című filmben. Az alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó BAFTA-díjra jelölték,^[5] és elnyerte a legjobb színésznek járó Golden Globe-díjat a legjobb drámai filmszínész kategóriában, valamint a legjobb színésznek járó Oscar-díjat.^[3][6] 2002-ben a Sonny című filmmel debütált rendezőként, egy másik, a kritikusok által is elismert filmben, az Adaptációban pedig Charlie Kaufman filmrendezőt alakította, amiért a legjobb színésznek járó Oscar-, BAFTA-^[7] és Golden Globe-díjra jelölték.

Azóta számos akció- és drámafilmben kapott szerepet, amelyek közül sokat csak DVD-n adtak ki. Ez idő alatt a különböző filmműfajokban való részvétele növelte népszerűségét, és kultikus rajongótáborra tett szert.^[8][9] A The Guardian a következőket jegyzi meg: "Cage kezében a karikatúraszerű pillanatok valódi érzelmekkel telítődnek, és a valódi érzelmek rajzfilmekké válnak. Szeszélyes és kiszámíthatatlan; magával ragadó és önfejű. Ő egy előadóművész, egy trubadúr, egy dzsesszzenész."^[10] 2013-ban ő szólaltatta meg Grugot a Croodék című animációs filmben, amely a legnagyobb bevételt hozó mozifilmje lett.^[11] További szinkronszerepei közé tartozik Superman a Tini titánok, harcra fel! – A moziban (2018) és Pókember a Pókember: Irány a Pókverzum! (2018) című filmekben. A közelmúltban több, kritikusok által elismert filmben is szerepelt, köztük a Mandy – A bosszú kultusza (2018), a Szín az űrből (2019) és a Disznó (2021) című filmekben.^[12]

Leggyakoribb magyar hangja Józsa Imre volt, de Csankó Zoltán is tucatnyi alkalommal kölcsönözte hangját a színésznek.^[13]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nicolas Cage filmography című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Nicolas Cage az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Nicolas Cage a PORT.hu-n (magyarul)